Az általános orvosi rendelő megszűnt 
Nemrégiben bemutattuk Önöknek egy betegünket, aki a VITALITÁBAN töltött idejében mindig és mindenhol rehabilitált. A speciális rehabilitációs eszközök mellett, a leghétköznapibb tárgyakkal is edzett. Így történhetett, hogy látogatásunkkor egy seprűvel a kezében fogadott.
Ez alkalommal Viktor Helia története keltette fel kíváncsiságunkat.
Tavasszal, május 5-én javította a fűkasza önjáró részét, amikor hirtelen minden előzetes figyelmeztetés vagy érzés nélkül a földre dőlt és mozgásképtelenné vált. Szerencséjére egy munkatársa látta a történteket és haladéktalanul orvosi segítséget hívott. A mentő a Trencséni kórházba szállította, ahol agyi érkatasztrófát diagnosztizáltak nála. 3 napot töltött az intenzív osztályon. A teste jobb oldala károsodott – a keze lába, és a szeme is.
„Három nap után áthelyeztek a neurológiai osztályra ahonnan a Vágújhelyi kórház rehabilitációs osztályára kerültem. Szerencsém volt, mert nagyon jó orvosokat fogtam ki. MUDr. Velecká főorvos asszony rövidesen irt egy beutalót a Vitalitába, ahol immár egy hónapja kapok rehabilitációs kezeléseket.“
A látása még nem tökéletes, de sokat javult a stroke óta. A kérdésemre, hogy jár e logopédiás kezelésekre, nevetve forgatja a fejét:
„Nem. A stroke után magamhoz vettem a mobilomat és annyit telefonáltam, hogy fokozatosan megjavult a beszédem.“
Minél hosszabb ideje beszélgetünk, annál több hasonlóságot vélek felfedezni a két páciensben. A legszembetűnőbb a magas szintű motiváltságuk, a pozitív gondolkodásmódjuk, a céltudatosságuk, a kitartásuk és kreativitásuk, amivel minden dologban egy új tornaeszközt látnak meg.
„Eleinte nem tudtam felemelni a jobb karomat. Így hát megragadtam a bal kezemmel és addig nyújtóztattam, míg a sérült kezemmel sikerült elérni az ágy fölé rögzített fogódzkodót. És ha már elértem, rögtön el is kezdtem tornázni. Az orvosok azt mondták, próbáljak csettinteni az ujjaimmal, úgyhogy csettintgetek. Olyan szinten sikerült megerősítenem a beteg karomat, hogy ma már 5-ször fel tudom magam húzni a rúdra. “
Valóban tudja. Megmutatta. És azt is elmesélte, hogy egy orvos mennyire meglepődött azon, hogy míg más stroke-os beteget felemészt a betegsége és elhagyják magukat, addig Helia úr tervrajzokat készít álmai nyaralójáról. Van hobbija – pl. a Morvaországi Java veterán klub tagja. És vannak tervei, amiket véghez akar vinni.
„Amíg a fejem a nyakamon van, addig mindenen túlteszem magam. Látja, három térdműtétem volt. Az operációk után addig lépcsőztem, amíg a járásom rendbe nem jött. Elbicikliztem a Balatonra, és amikor oda értem, arra gondoltam, hogy innen már egészen közel van Horvátország. Rijekába érve ránéztem a térképre és onnan rám mosolygott Trieszt, de olyan kedvesen, hogy folytattam az utam egészen Olaszországig.“
A Vitalitába is elhozta a kerékpárjátt. Az elején a háromkerekű kerékpárt használta, de az egyensúly fejlesztése érdekében már többször a saját nyergében is végigjárta a Légi parkerdőt.
Az A pavilon elé érve, ahol a specializált rehabilitációs szakkórház működik, a betegtársai fogadják: „Hát itt a mi turistánk!“
A Stroke versus Melia csatában egyértelműen a Stroke maradt alul.