Az általános orvosi rendelő megszűnt 
Reggel 5 órakor ébred. Az első reggelijét fél hétkor fogyasztja el, az első torna után, például a kültéri edzőteremben. Ezután következik a kávé és néhány meghitt pillanat a TeraTrainerrel - rotopeddel. Jutalma a második reggeli, amit a betegtársaival fogyaszt el 8 órakor. Reggeli után kerül sor az elektroterápiás kezelésekre – Tens, Bemmer és Rebox.
Így kezdődik a légi rehabilitációs szakkórház legfiatalabb betegének – Tereza Pavlikovának a napja.
Csak 31 éves, a diagnózisa Guillain-Barré szindróma (GBS), vagy másképp - akut gyulladásos demyelinizációs polyradikulopátia (AIDP). „A betegséget valószínűleg a Covid váltotta ki nálam azzal, hogy elindított egy autoimmun reakciót, amely a fertőzésen kívül a saját idegszöveteim ellen is harcba szállt“ - magyarázza.
A betegség legjellemzőbb tünetei a végtagok zsibbadása, bizsergése, amely szimmetrikusan halad lentről felfelé, egészen a mellkasig, teljes bénulást eredményezhet, és ha nincs időben kezelve, akár a légző izmok lebénulásához is vezethet. Jellemzően hetekig tart, amíg a betegség kicsúcsosodik, de nem így történt Tereza Pavliková esetében. Nála a GBS néhány óra leforgása alatt eszkalált, teljes bénulást okozva. Tracheosztómiát kapott, napokig altatásban volt lélegeztető gépre kapcsolva. Az élete egy hajszálon függött, és hogy túlélte, a Pozsonyi Egyetemi Kórház orvosai szakavatottságának és az egészségügyi dolgozók ápolásának köszönhető. Miután túljutott az életveszélyen, elkezdhette a rehabilitációt.
A VITALITÁBAN nem lazsáltak
Tereza Pavlíková 5 hete van a VITALITÁBAN. Egyenesen a Pozsonyi Egyetemi Kórházból szállították át fekvő betegként.
„Ami a legnagyobb meglepetést okozta számomra az az volt, hogy a VITALITÁBAN nem lazsáltak. Érkezésem másnapján egy gyógytornász látogatott meg azzal a feltett szándékkal, hogy most felállunk. Hitetlenkedve néztem rá, hiszen csak az előző nap sikerült a megbetegedésem óta először segítség nélkül felülnöm. Aztán arra gondoltam, biztosan tudják, mit csinálnak. Felállítottak, és bár inkább csak lógtam a gyógytornászon, a hosszú ágyban töltött hetek után úgy éreztem, tényleg állok. És ez az érzés akkora hatást gyakorolt rám, hogy teljesen elérzékenyültem“ - meséli.
Néhány nappal később megtette az első lépéseit egy járókeret segítségével. A fekvő betegből lassan járó beteg lett.
Próbálkozni, próbálkozni, látástól Mikulásig próbálkozni
Ami szembetűnően más volt Tereza Pavliková számára, mint a hagyományos kórházakban, az a hozzáállás a mindennapi dolgok elsajátításához. Egy általános kórházban lehetősége van a betegnek kipróbálni dolgokat, de ha másodszorra sem sikerül, valaki segít, vagy megcsinálja helyette, mert nincs rá idő. „A VITALITÁBAN hagyják az embert próbálkozni, de itt igazán lehetővé teszik számára, hogy meg is csinálja azt a dolgot, megadják hozzá a szükséges időt és esélyt. És ez a siker fele, mert megtanultam nem félni kipróbálni dolgokat“ - mondja. Arra is rájött, hogy bátran kérhet segítséget, például amikor tolókocsiba szeretne ülni, akár többször is egy nap: „Senkit nem hoz ki a sodrából, ha megkérem, segítsen. És ez kulcsfontosságú, mert sokan nem akarják zavarni az egyébként is túlterhelt személyzetet. Ha a beteg csak 10 percig képes ülni a tolószékben, inkább nem ül bele, mert tudja, 10 perc múlva ismét szólnia kéne valakinek, hogy segítse ki a székből. Itt nem kell ettől tartania, szabadon próbálkozhat, gyakorolhat“.
„A következő fontos észrevételem az, hogy a VITALITÁBAN támogatják a pácienseket abban, hogy egészséges emberként tekintsenek önmagukra. Ennek köszönhetően a test felzárkózik az elméhez, erősebben és kitartóbban próbálkozik és gyorsabban halad a gyógyulás felé. Ez a dolog olyan kis részletekben is megnyilvánul, hogy reggel felöltözünk, nem maradunk egész nap pizsamában annak ellenére, hogy pelenkát viselünk, és az ágyban töltjük a napot. Vagy például hogy minden nap sminkelünk. Egyszerűen minden területen dolgozunk a megszokott életbe való visszatérésen. Ezzel is tiszteletet tanúsítunk egymás iránt és önmagunk iránt. Felteszünk egy mércét. Önbizalmat, öntiszteletet gyakorlunk, az emberi méltóságunkat visszaszerezzük“.
24/7 tornaterem hozzáférés
„Az is megfizethetetlen, hogy egyes tornatermek non-stop a betegek rendelkezésére állnak. Akár a hétvégéken is. Bármikor tornázhatok, amikor erőm és kedvem támad. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy a kedvet hosszú hetekig tartó győzködés előzte meg J. Hétköznapokon reggel 6-kor egyedül tornázom, utána jönnek a kezelések és torna a gyógytornásszal. A gyakorlatokat, amelyeket a gyógytornász tanított, délután és lefekvés előtt is elvégzem.
Tereza Pavliková járása hétről hétre javult. Rövid időn belül képes volt végigsétálni a folyosón oda-vissza, később már kétszer is meg tudta tenni ezt a távot. Hamarosan kerekes járókával sétált. Egyre kevesebbet támaszkodott a kezeire és próbálta a lábaira helyezni a súlyt és rövidesen áttért a mankó használatára. Idővel rájött, hogy a mankó már inkább akadályozza, azóta segédeszközök nélkül tanul járni. Még kicsit merev a mozgása, de lépésről lépésre jobb és jobb a járása.
„Az orvosok az előző kórházban azt mondták, talán szeptemberben már fogok tudni járni. Örülök, hogy nem találták el. Május vége van és én járok“ – mosolyogva mondja.
Pavlíková asszony tisztában van azzal, hogy még hosszú út áll előtte, amíg teljesen visszanyeri az önállóságát, és amíg képes lesz ellátni 4 éves kisfiát, Milánt. A légi rehabilitációs szakkórházban addig akar dolgozni a gyógyulásán, amíg sikerül ezeket a célokat elérnie. Távozásának időpontját nem egy dátumhoz köti, hanem a hogylététől teszi függővé.
Sok sikert kívánunk hozzá!
